La fraise, qui aime la fraise

Jun 10

Muse - Map of Your Head →

Jun 01
„ajkadon rémisztő vörös, édes mosoly”
Mi az: apró, piros, édes és szinte mindenki szereti? Természetesen az eper. De honnan kapjuk az epret? Van az eperfa, ahonnan az igazi, eredeti eper is potyog, és van a földi eper, vagyis a szamóca. A nagy városokban élő emberek a hipermarketekben vásárolják fóliázott dobozokban az epret, alig nézve honnan jött. Ők azok, akik már leszedve, átmosva, több hét utazás után kapják kézhez az epret, de igazából bele sem gondolnak, hogy honnan is jött és hogyan került a bolt polcaira. Az eper olyan gyümölcs, amit csak ember által végzett kétkezi munkával lehet betakarítani. Vidéken, ahol sok az eperföld, a hétköznapi ember elmegy az eperföldre és leszedi, amennyi kell neki. Vannak azonban helyek, ahol a hatalmas eperföldeken szezonmunkások dolgoznak, akik vándorolnak egész évben oda, ahol munkát vállalhatnak. Kívülállók ők mindenhol, nem tudnak beilleszkedni a kisvárosi közösségbe, hiszen csak pár hetet vannak egy helyben. Barátaik nincsenek, családjuk is lemondott már róluk. Van köztük néhány, aki próbálkozik kapcsolatot kialakítani a helyiekkel, néhányan találkoznak is valakivel, akivel kölcsönösen szeretik egymást. Ez azonban van, hogy rosszul végződik. 
Ilyen eperszedő Georg Taban is, aki a németországi Bröhl melletti eperföldön dolgozik. Észak-németországból érkezett, nincsenek barátai és senki nem tud róla semmit. Csak egy barátja van, de ő is csak szükségből. De amire igazából szüksége van, az egy tündér. Egy szőke, ártatlan tündér. Eddig mindig azt hitte, hogy rátalált. Bröhlben is megtalálta a tündérét, de ez a tündér is átverte őt. A lány utolsó útjának kezdetén azonban valami megváltozik. Georg felfedezi magának az új tündért, és mindent megtesz, hogy meghódítsa, azzal azonban nem számol, hogy a lány, Jette, és barátnője, Merle milyen nagyon meg akarják találni barátnőjük, Caro gyilkosát. Georg kezei közül lassan kicsúszik az irányítás, nem megy minden úgy, ahogy akarja.
Jette Weingärtner a világhírű krimiíró, Imke Thalheim lánya, aki két barátnőjével él egy lakásban Bröhlben. Középiskolába járnak mindannyian, de ezen kívül nem sok közös van bennük. Talán még az, hogy mind a hármuknak problémája van a családjával. Nem véletlenül értik meg egymást olyan jól. Nem szokásuk kérdésekkel zaklatni a másikat, hanem megvárják, amíg magától mondja el. Vesztükre. Ugyanis pont ez az, ami miatt elveszítik Carót. Ezért van az, hogy Jette nem tudja, ki is pontosan az új udvarlója.
Imke Thalheim világhírű krimiírónak nincsen más dolga, hogy azt csinálja, amihez ért: krimiket írjon. Azóta, hogy a saját feje után megy és krimit ír, nem pedig az édesanyja által erőltetett igazi irodalmi műveket, teljesen felfordult az élete.  Férjével elváltak, Jette elköltözött, beszélgetős műsorokban szerepel és utazgat a világban. Ám egy nap minden megváltozik, és neki a lányok mellett kell állnia.
Bert Melzig a bröhli rendőrség nyomozója már évek óta. Munkáját annyira lelkiismeretesen végzi, hogy erre rámegy a családi élete, felesége elhidegül tőle, gyerekeire nem jut elég idő. Mikor egy gyilkosság rázza fel a kisvárost, az ő feladata elkapni a gyilkost, akiről csak annyit tudnak, hogy sorozatgyilkos, de már több hónap is eltelt az előző áldozat halála óta. Együtt kell működnie az észak-németországi kollégáival, meg kell felelnie a főnökének, aki a sajtó alapján ítéli meg a munkáját, és eközben még a saját szakállukra nyomozó iskolás lányokkal is meggyűlik a baja. Bizonyíték, nyom sehol sincs, ő pedig kénytelen a megrzédeire hagyatkozni.
Hogy miért pont ezt a négy szereplőt mutattam be? A könyv ereje abban rejlik, hogy van egy egyesszámban beszélő szereplő, de a történetet nem csak az ő, hanem az édesanyja, a gyilkos, és a gyilkos után kutató rendőr szemszögéből is megismerjük. Valamikor külön szálon futnak a történetek, valahol kettő szál egybefonódik, néha három is akár. De olyan, hogy mind a négyen együtt lennének, nincsen. Valakik között családi kapcsolat van, valakik között kialakult romantikusnak induló kapcsolat, valakik között üldöző-üldözött. Néha ezek a kapcsolatok megkeverednek, és ez nem az a könyv, ahol mindenkinek jó véget ér a történet.

Az írónő, Monika Feth 1951-ben született Hágában, de Németországban él és nőtt fel. Első könyve 1980-ban jelent meg Examen címmel, később írt gyermekmeséket, majd ifjúsági könyveket is. 2003 óta ír krimiket is, jelenleg szabadúszó íróként tevékenykedik. 2004-ben regénye, a „Der Erdbeerpflücker” elnyerte a Hansjörg-Martin díjat.  

„ajkadon rémisztő vörös, édes mosoly”

Mi az: apró, piros, édes és szinte mindenki szereti? Természetesen az eper. De honnan kapjuk az epret? Van az eperfa, ahonnan az igazi, eredeti eper is potyog, és van a földi eper, vagyis a szamóca. A nagy városokban élő emberek a hipermarketekben vásárolják fóliázott dobozokban az epret, alig nézve honnan jött. Ők azok, akik már leszedve, átmosva, több hét utazás után kapják kézhez az epret, de igazából bele sem gondolnak, hogy honnan is jött és hogyan került a bolt polcaira. Az eper olyan gyümölcs, amit csak ember által végzett kétkezi munkával lehet betakarítani. Vidéken, ahol sok az eperföld, a hétköznapi ember elmegy az eperföldre és leszedi, amennyi kell neki. Vannak azonban helyek, ahol a hatalmas eperföldeken szezonmunkások dolgoznak, akik vándorolnak egész évben oda, ahol munkát vállalhatnak. Kívülállók ők mindenhol, nem tudnak beilleszkedni a kisvárosi közösségbe, hiszen csak pár hetet vannak egy helyben. Barátaik nincsenek, családjuk is lemondott már róluk. Van köztük néhány, aki próbálkozik kapcsolatot kialakítani a helyiekkel, néhányan találkoznak is valakivel, akivel kölcsönösen szeretik egymást. Ez azonban van, hogy rosszul végződik. 

Ilyen eperszedő Georg Taban is, aki a németországi Bröhl melletti eperföldön dolgozik. Észak-németországból érkezett, nincsenek barátai és senki nem tud róla semmit. Csak egy barátja van, de ő is csak szükségből. De amire igazából szüksége van, az egy tündér. Egy szőke, ártatlan tündér. Eddig mindig azt hitte, hogy rátalált. Bröhlben is megtalálta a tündérét, de ez a tündér is átverte őt. A lány utolsó útjának kezdetén azonban valami megváltozik. Georg felfedezi magának az új tündért, és mindent megtesz, hogy meghódítsa, azzal azonban nem számol, hogy a lány, Jette, és barátnője, Merle milyen nagyon meg akarják találni barátnőjük, Caro gyilkosát. Georg kezei közül lassan kicsúszik az irányítás, nem megy minden úgy, ahogy akarja.

Jette Weingärtner a világhírű krimiíró, Imke Thalheim lánya, aki két barátnőjével él egy lakásban Bröhlben. Középiskolába járnak mindannyian, de ezen kívül nem sok közös van bennük. Talán még az, hogy mind a hármuknak problémája van a családjával. Nem véletlenül értik meg egymást olyan jól. Nem szokásuk kérdésekkel zaklatni a másikat, hanem megvárják, amíg magától mondja el. Vesztükre. Ugyanis pont ez az, ami miatt elveszítik Carót. Ezért van az, hogy Jette nem tudja, ki is pontosan az új udvarlója.

Imke Thalheim világhírű krimiírónak nincsen más dolga, hogy azt csinálja, amihez ért: krimiket írjon. Azóta, hogy a saját feje után megy és krimit ír, nem pedig az édesanyja által erőltetett igazi irodalmi műveket, teljesen felfordult az élete.  Férjével elváltak, Jette elköltözött, beszélgetős műsorokban szerepel és utazgat a világban. Ám egy nap minden megváltozik, és neki a lányok mellett kell állnia.

Bert Melzig a bröhli rendőrség nyomozója már évek óta. Munkáját annyira lelkiismeretesen végzi, hogy erre rámegy a családi élete, felesége elhidegül tőle, gyerekeire nem jut elég idő. Mikor egy gyilkosság rázza fel a kisvárost, az ő feladata elkapni a gyilkost, akiről csak annyit tudnak, hogy sorozatgyilkos, de már több hónap is eltelt az előző áldozat halála óta. Együtt kell működnie az észak-németországi kollégáival, meg kell felelnie a főnökének, aki a sajtó alapján ítéli meg a munkáját, és eközben még a saját szakállukra nyomozó iskolás lányokkal is meggyűlik a baja. Bizonyíték, nyom sehol sincs, ő pedig kénytelen a megrzédeire hagyatkozni.

Hogy miért pont ezt a négy szereplőt mutattam be? A könyv ereje abban rejlik, hogy van egy egyesszámban beszélő szereplő, de a történetet nem csak az ő, hanem az édesanyja, a gyilkos, és a gyilkos után kutató rendőr szemszögéből is megismerjük. Valamikor külön szálon futnak a történetek, valahol kettő szál egybefonódik, néha három is akár. De olyan, hogy mind a négyen együtt lennének, nincsen. Valakik között családi kapcsolat van, valakik között kialakult romantikusnak induló kapcsolat, valakik között üldöző-üldözött. Néha ezek a kapcsolatok megkeverednek, és ez nem az a könyv, ahol mindenkinek jó véget ér a történet.

Az írónő, Monika Feth 1951-ben született Hágában, de Németországban él és nőtt fel. Első könyve 1980-ban jelent meg Examen címmel, később írt gyermekmeséket, majd ifjúsági könyveket is. 2003 óta ír krimiket is, jelenleg szabadúszó íróként tevékenykedik. 2004-ben regénye, a „Der Erdbeerpflücker” elnyerte a Hansjörg-Martin díjat.  

Apr 03

Trónok harca →

Nem mintha nézném a sorozatot, de azért szíven ütött, hogy rosszul írták a kedvenc szereplőm nevét. Nem egyszer, hanem kétszer is. Mi az, hogy Jamie?? A neve Jaime, mint j’aime!! igaz, hogy valószínűleg nem úgy kell ejteni, de akkor is ez a neve. és pont.

Mar 22
Nekem tetszik az ördöglakatos ruha, akkor is, ha eltart egy darabig, amíg felveszem. A nadrággal még kell szórakozni kicsit hogy ne takarjon bele a szürkébe, de hát ez van. 
Az angol-nap ma a suliban jó volt, csak elég idegesítő hogy a versekből kb semmit nem értek, a színdarabokat meg azért egész jól. Meg a quiz-t is egész jól pedig angolul volt. De az, hogy a magyar szavakat nem értem a nyelvtörténetről, ami amúgy nagyon érdekes, az elég megdöbbentő. Vagyis nem ez a legjobb szó de nem tudtam mást írni most :)
A kép meg csak azért ez, mert ez hasonlít a legjobban a ruhához. De elnézve a tükörben magamat, nem is hasonlít annyira, mint gondoltam. 

Nekem tetszik az ördöglakatos ruha, akkor is, ha eltart egy darabig, amíg felveszem. A nadrággal még kell szórakozni kicsit hogy ne takarjon bele a szürkébe, de hát ez van. 

Az angol-nap ma a suliban jó volt, csak elég idegesítő hogy a versekből kb semmit nem értek, a színdarabokat meg azért egész jól. Meg a quiz-t is egész jól pedig angolul volt. De az, hogy a magyar szavakat nem értem a nyelvtörténetről, ami amúgy nagyon érdekes, az elég megdöbbentő. Vagyis nem ez a legjobb szó de nem tudtam mást írni most :)

A kép meg csak azért ez, mert ez hasonlít a legjobban a ruhához. De elnézve a tükörben magamat, nem is hasonlít annyira, mint gondoltam. 

Mar 14

Matrózblúz-elhagyási ütemterv

Kilencedik előtt anyu megvette.

Kilencedikben meg volt a két csukló, a gallér, a szalag, és a blúz.

Tizedikben, nem találtam az egyik csuklót.

Jövőre, tizenegyedikben nem fogom találni a szalagot.

Tizenkettedikben nem fogom találni a gallért.

Tizenharmadikban eltűnik a blúz is, és csak a csukló, a szalag, és a gallér lesz meg, amik természetesen előkerülnek majd. 

Nem is olyan rossz ez így :))

Mar 05
Itt a tavasz, nyílnak a virágok,
Jön a meleg, mit annyira várok,Elmúlt a hideg, eltűnt a tél,Hiába, itt nincs remény.
Jönnek a sirályok, vége a télnek,Futok a hallal, eszeveszetten félek,Csiripelnek a madarak, nem kell a vekker,Csak azt sajnálom, hogy nem vagy velem reggel.

Elcsórtam valakitől, de csak mert nagyon aranyos:))
mind a kettő. a cica is, és a versike is.

Itt a tavasz, nyílnak a virágok,

Jön a meleg, mit annyira várok,
Elmúlt a hideg, eltűnt a tél,
Hiába, itt nincs remény.

Jönnek a sirályok, vége a télnek,
Futok a hallal, eszeveszetten félek,
Csiripelnek a madarak, nem kell a vekker,
Csak azt sajnálom, hogy nem vagy velem reggel.

Elcsórtam valakitől, de csak mert nagyon aranyos:))

mind a kettő. a cica is, és a versike is.

Feb 20

Sok,sok,sok

Olyan furcsa, hogy vannak olyan napok, amikor egész nap semmi dolgod nincsen és csak unatkozol, és chaten sincs fent senki. Aztán vannak olyan napok, hogy sietnék a buszhoz táncra, de kábé 6an írnak rám, hogy szia :D. És most, este is, amikor csinálnék egy fontos dolgot (összeszedni 15GB-nyi üres helyet egy hordozható adathordozón. Tudjátok, milyen nehéz ez?) akkor is rám írnak jópáran, kezdve a kémialeckétől a kémiajegyzőkönyvig. Erről jut eszembe, nem tudom, mi a kémia lecke. Na de sebaj, majd reggel lemásolom valakiről. 

Feb 07

Kedves Tél!

Tudom, hogy minden évben eljössz hozzánk, és itt maradsz 3 hónapra, de ha lehet, akkor közben ne látogasd meg a máshol élő barátaidat, mert ha utána visszajössz, nagyon fázunk a hirtelen hideg miatt. 

Tudom, hogy imádod, ha hóesést csinálhatsz, mert akkor mindenki épít neked hómacit és hóembert, de ha lehet, akkor egyenletesen ejts havat, otthonra és Budapestre is ugyanannyit. Akkor nem lenne az, hogy itthon rideg téli kinézete van a tájnak, suliban meg vidám tavasz.

Jan 21

Nem értem, mi olyan furcsa…

Ma megkaptam a félévi bizimet, rögtön ki is nyitottam. Persze egyből szemetszúrt, hogy az én ellenőrzőm benne van abban a nyolcban, ahol nem sikerült elsőre eltalálni, hogy gimnázium, vagy szakközépiskola. Ezen hamar túlteszem magam, mert annyira tényleg nem feltűnő, csupán dupla vastagságú az oldal és rossz a számozás. De az, hogy elolvasom a nevemet, és érzem, hogy valami fura. És nem tűnik fel, hogy mi, talán rám nézve sem túl pozitív. De az, hogy nem sikerült átmásolnia magát helyesen a nevemnek az ellenőrzőm elejéről a közepébe, az azért probléma. Pedig annyira nem nehéz. Na jó, talán egy picit.

Dec 23

Germánia

Persze, hogy egy héttel a másfél méteres hó után megyek. Persze, hogy már alig van  hó. És persze, hogy nincs ékezet a billentyűzeten, ami miatt ékezetek nélkül kellett megírnom a törit. De azért szuper volt :D

Csak visszafelé kellett sietni, autopályán 160nal, reptéren megkeresni a germanwingst, aztán átmenni a másik germanwingshez, majd ott is megtudni, hogy a szemközti a jó, ahol a km-es sor van. De a legjobb a GW-es srác képe volt, ahogy válaszolt arra a kérdésre, hogy mennyire kell sietnünk: Schnell. De jófej volt, mert átvitt minket a másik sor legelejére :D

És hát persze, nem is a budapesti gép lett volna, ha nem félóra késéssel indul…